"Bizonyos dolgoknak szükségszerűen meg kell történniük, még akkor is, ha ezek valamilyen szempontból károsak. Kell, hogy az ember ki legyen téve ilyen ártalmaknak, hogy ezeket leküzdve bizonyos erőket szerezzen meg."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció

<< Vissza

Szergej Prokofjev előadása Budapesten, 2009. május 29-énM 2011.08.02.

Az 1909-es év és a Budapesti előadások jelentősége Kedves barátaim nagy öröm, hogy Budapesten ezen a jubileumon itt lehetek, mert annak, ami ebben a városban 100 évvel ezelőtt történt, annak az egész antropozófiai mozgalom számára jelentősége van. A 100 évvel ezelőtti események minden részletének jelentősége van.

Ebben az előadásban megpróbálok ezeknek az eseményeknek az ezoterikus hátterére fényt deríteni. Ehhez vissza kell tekinteni az eseményekre.  

A XX. század elején Rudolf Steiner valami különöset élt át. Az önéletrajzában is megtalálható az ő találkozása Krisztus lényével az intuíció világában. Ez a modern beavatás legmagasabb foka. Ez az élmény saját beavatásának csúcspontja volt. Most odaléphetett az emberiség elé, mint az ezoteria tanítója. De ahhoz, hogy betölthesse feladatát, szüksége volt olyan emberekre, akik akarták, hogy átadja nekik szellemi kutatása eredményét, ami abból a forrásból származott ahol Krisztus lénye volt. De hol talál ilyen embereket? A beavatottnak ilyenkor várnia kell, amíg jelentkeznek ezek az emberek és kérdést tesznek fel.

1900-ban Friedrich Nietzsche meghalt. Rudolf Steinert ismerték, mint Nietzsche kutatót és meghívták, hogy tartson előadást róla. Ott vette észre, hogy vannak ott olyan emberek, akik kérdéseket tesznek fel ezoterikus témában. Az előadás sikeres volt, újra meghívták, de akkor már ő választotta meg a témát, Goethe Meséjét választotta. 1900-ban, Michael napján beszélt a Goethe Meséről. Ez volt az első antropozófiai előadás, melynek szabad volt közvetlenül a szellemből szólnia. Így találkozott Rudolf Steiner a teozófiai körökkel.

Ezután következett az, ami döntött. Rendszeresen tartott előadásokat a teozófusoknak, ahol megjelent Marie von Sivers és Rudolf Steiner felismert benne egy nagy beavatottat. Ott Marie von Sivers egy döntő parsifali kérdést tett fel: „nem lehet-e a keleti ezoteriát átvinni nyugatra?” Erre szabad volt Rudolf Steinernek megalapítania az antropozófiai mozgalmat, a nyugati ezoterikus mozgalmat. Ez a kérdés Michaeli, Krisztusi kérdés volt. Michael várja a megszólítást, a kérdést. Ha elismeri a Michaeli szabadságot egy beavatott, akkor szüksége van a kívülről feltett kérdésekre.

Rudolf Steiner 1902-ben megalapította az ezoterikus iskolát. Ez abban az időben teljesen (?) keleti orientáltságú volt. Ezért Rudolf Steiner 1904-ben kibontakoztatta saját rózsakeresztes tanát és cikkeket kezdett kiadni. Ezeket foglalta össze a Wie erlangt man Erkenntnisse der höheren Welten-ben (Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez.). Ez a modern ezoterikus kereszténység iskolázási útja, ez a modern Rózsakeresztes beavatás útja. A két áramlat egy ideig együtt haladt a teozófus iskolában.

1907-ben döntő dolog történt. Münchenben. Az Európai Teozófiai Kongresszuson történt meg az ezoterikus iskola kettéválása. Ettől kezdve két ezoterikus iskola működött egymás mellett. A másodikat Rudolf Steiner vezette, nyugati Rózsakeresztes orientáltsággal. Ezt követően elvált egymástól a két ezoterikus iskola.

Az elválás utáni első Rózsakeresztes ezoterikus óra megtartásra 1907. július 1-én került sor.. Ezen egy különleges dolog hangzott el: „Ez egy ezoterikus iskola, melynek két lába van, a keleti és a nyugati ezoteria. A mesterek elválásának a képe ez. Elváltak egymástól a nyugati és a keleti ezoterikus mesterek. Az elválás éve 1907. Ha nézzük Rudolf Steiner ezoterikus óráit, akkor látjuk, hogy ott arról beszélt, hogy ő úgy áll ott, mint a 4 mester küldötte. A kettő keleti mester, akiket mint Mahatmákat tisztelnek, és a kettő nyugati mester, mely kettő mestert Rudolf Steiner úgy nevez meg, mint Jézus Mester , aki Zarathustra individualitása és Christian Rosenkreutz Mester.

Ezen az ezoterikus órán Rudolf Steiner kimondta, hogy két ezoterikus iskola van. Az egyiket Annie Beasant vezeti, ő mögötte állnak a keleti mesterek. A másikat Rudolf Steiner vezeti, mögötte a nyugati mesterek állnak. A lényeg az, hogy minden tagnak el kell döntenie, hogy melyik iskolához tartozik. Minden tag szabadon dönthet, de nincs arra lehetőség, hogy is-is legyen a válasz. Csak vagy-vagy választási lehetőség van. Ezek között választani kell.

Ettől kezdve Rudolf Steiner nem említi többet a keleti mestereket, csak a Blavatsky-ról szóló (Helena Petrovna Blavatsky) megemlékezésben. Ezzel szemben Rudolf Steiner a nyugati mesterekről egyre többet szól előadásaiban egészen élete végéig. Világos, hogy velük továbbra is összeköttetésben maradt, velük együtt dolgozott. Mit jelent az, hogy eltávolodtak a mesterek egymástól? Ha valaki ismeri az antropozófia történetét, akkor azt kell mondani, hogy csak egyetlen dolog lehetett, ami a váláshoz vezetett. Ez a Krisztuslény megértésének és a Golgotai Misztérium megismerésének a kérdése. Annak felismerése, hogy milyen jelentősége volt annak az emberiség életében. Ez vezet az antropozófiai feladat megértéséhez.

A keleti beavatás csak a Boddhiszattvák szintjéig emeli fel a beavatottat, ez a beavatás nem tud magasabb szintre lépni. Ezért egy keleti beavatásban részesülő számára Krisztus egy Boddhiszattva. Ez nem igaz, mert a Boddhiszattva egy magas szellemi szinten lévő lény, de emberi. Ellentétben Krisztussal, aki Isteni lény. A Boddhiszattva végtelen inkarnáción halad keresztül, míg eléri a beavatása legmagasabb fokát. A keleti tudás nagy tévedése az, hogy Krisztus újra és újra inkarnálódik a földön, mint Boddhiszattva. Pedig Jézus inkarnálódott, Krisztus csak egyszer volt itt. 3 évig. Krisztusnak éterikus megnyilatkozása van, többet nem lesz a földön fizikai testben.

Mi a kapcsolata a keleti és a nyugati mestereknek egymással? Rudolf Steiner elmondta, hogy hogyan keletkezett a keleti Mahatmák köre. A VIII. – IX. században élt egy nagy reformátora a keleti filozófiáknak Indiában, aki maga köré tanítványokat gyűjtött. Ebből az ezoterikus iskolából származtak a Mahatmák (keleti bölcsek), akiknek tanításaival Blavatsky a nyugati világot megismertette. A kereszténység XIII. századában fellépett nyugaton a Rózsakeresztesség. Ebben együtt volt sokáig a két áramlat, de a XIX. század folyamán valami történt. Elárasztotta az emberiséget a materializmus. Ennek a csúcspontja a XIX. század közepén volt. Keleten és nyugaton is meg volt az igény, hogy valami gátat emeljenek ennek. Ezért az utolsó Rózsakeresztesek szövetséget alkottak a Mahatmákkal, hogy együtt lépjenek fel, együtt szabjanak gátat a materializmusnak.

Így történt, hogy az utolsó Rózsakeresztesek már a XIX. század elején egyesültek a keleti testvérekkel, akiktől azután az indítékok jöttek a Teozófiai Társaság megalapításához. Sok ember nem tudja ma, de mi tudjuk Rudolf Steinertől, hogy amikor megalapították a Teozófiai Társaságot New Yorkban, az egy Rózsakeresztes alapítás volt. Blavatsky első műve Rózsakeresztes mű volt. Blavatsky egy különlegesen tehetséges, egyszerű médium volt. Először a Rózsakeresztesek vették hasznát, de zavaros dolog jött ki belőle, zavaros lélek volt és rájöttek, hogy nem ő a megfelelő ember és a Rózsakeresztesek visszaléptek. De Blavatskyt kísérteni tudták a keleti mesterek. Az Okkult tudományt, a második nagy művét ezen az alapon írta. A Titkos doktrínák című könyve megírása után a Rózsakeresztesek visszavonták tőle az együttműködésüket, mert be kellett látniuk, hogy Blavatsky álmahatmák (pszeudo mahatmák) hatalmába került, akik ugyanazokat a neveket vették fel és megzavarták őt. Blavatsky nem tudta a valódi Mahatmáktól megkülönböztetni az álmahatmákat.

A Teozófiai Társaságban 3 impulzus volt: 1. az ezoterikus Rózsakeresztes impulzus, 2. a Mahatmáktól származó impulzus, 3. az álmahatmák impulzusa, a kísértői impulzus. Az utóbbiak meg akarták hódítani a nyugati világot. Ekkor hívták Rudolf Steinert előadni. Rudolf Steiner azért mondott igent, mert tudta, hogy ennek a Teozófiai Társaságnak az első alapítása Rózsakeresztes ezoterikus volt. Ide akarta visszavezetni Rudolf Steiner a Teozófiai Társaságot. Blavatskyt elvarázsolta Lucifer, ezért úgy gondolta, hogy Lucifer sokkal többet adott az emberiségnek, mint Krisztus. Blavatsky Lucifert tartotta a legnagyobbnak. Krisztus eszméje csak egy emberi Boddhiszattva szintjét éri el, mondta Blavatsky.

Blavatsky Krisztus lényét összekeverte a Boddhiszattvákkal. Blavatsky írt egy tanulmányt is, miszerint Krisztus 100 évvel korábban született és ő volt Jesu di Pandira. Ezt az egész történetet Rudolf Steiner később kibogozta és kimutatta, hogy Jesu di Pandira az Esszeus rendben dolgozott és Krisztus eljövetelét készítette elő. Blavatsky világszerte kihirdette, hogy Krisztus 100 évvel korábban született és ő volt Jesu di Pandira , és sosem lett keresztre feszítve, hanem megkövezték és egy fára felakasztották. Ez így történt Jesu di Pandirával, de ő más individualitás volt, mint Jézus Krisztus.

Rudolf Steiner az összes ilyen hibát ki akarta javítani. Annie Beasant könyvének a címe sem jó, miszerint az Egyiptomi, Tibeti misztérium volt a nagy misztérium és a Golgotai misztérium a kis misztériumokhoz tartozott. Körülbelül 100 évig tartott a keleti mesterek és a Rózsakeresztesek kapcsolata. A XIX. század elejétől a XX. század elejéig (Müncheni kongresszusig). Akkor bizonyos történés volt. A megismerés terén a mesterekben sem volt megértés és ez a teozófia fejlődésére is hatással volt.

Most érkezzünk el a Budapesti kongresszushoz. Münchenben ez csendben zajlott, csak az ezoterikus iskolában tudtak róla. Itt Budapesten derült ki nyilvánosan, hogy Annie Beasant egyre többet beszélt Krisztus lényéről, de rózsakeresztes szempontból egyre zavarosabban, pl. Krisztus hamarosan újra megszületik fizikai testben, mint Mayatera Buddha. Kettő hiba is volt ebben az állításban: 1. Krisztus nem emberlény, 2. Krisztus nem Boddhiszattva. Már a Budapesti előadás előtt megtalálták a hollandiai származású Hubert van Hook-ot, az újratestesült Krisztust. 2,5 hónappal a kongresszus előtt újabb jelöltet találtak Indiában, Krisnamurtit (kettő fiú úszott a vízben, egyik körül egy hatalmas aurát láttak, akkor őt választották ki Krisztus új inkarnációjának). Nem tudjuk, hogy Annie Beasant tudott-e erről, amikor Budapestre jött és meghirdette az előadását „Krisztus, ki is ő?” címmel. Ez olyasmi volt, ami Antikrisztusinak nevezhető, nem Krisztusinak. Rudolf Steiner tudott erről a kísérletről.

Valamit kellett tenni ezzel szemben. Hogy mit kellett tennie és hogy mit tett, azt a Buddhától Krisztushoz című előadásában is bemutatta. Rudolf Steiner mondta az előadásában, hogy meg kell találnia azt az erőt amellyel Buddha szintjéről Krisztus szintjére emelkedik. Ezt Rudolf Steiner előadta az egész teozófiai előkelőségnek és beszélt a titkos Rózsakeresztes iskoláról, utalt a Rózsakeresztes mozgalom 3 nagy tanítójára és vezetőjére. ? Zarathustrára (Jézus Mester), ? Szkítiánoszra (egy titkos tanító, a legenda szerint Mani apja volt, a nagy beavatott, aki a kapcsolatot jelentette a szkíta népek és a görögök atlantiszi beavatási öröksége között; Szkítianosz a dél-kaukázusi, kolchiszi misztériumok beavatottja volt, ahol a keleti és nyugati beavatási áramlatok találkoztak, és új szintézist alkottak) és ? Gautama Buddha szellemi testére (a Kr. előtti VI. században bekövetkezett utolsó földi megtestesülése óta szellemtestben tevékenykedik). Ők egy nyugati keresztény iskola tanárai, akik egy olyan iskolában tanítanak, ahol a Krisztus lény mivoltáról kell tudást adniuk. Buddhának már régóta nincs semmi köze ahhoz, amit mi buddhizmusként ismerünk. Ő régóta Krisztus tanítványává, a keresztény ezoterika nagy mesterévé vált.

1909-ben Bázelben Rudolf Steiner részletesen leírta a szellemi testben működő Buddha munkálkodását Krisztus útjának előkészítőjeként „Krisztus útja az idők fordulóján” címmel (a Lukács evangélium című ciklusban is benne van). 1909-ben Rudolf Steiner azt mondta: „Igen, Krisztus vissza fog térni, de sose jön többet fizikai testben, hanem csak szellemi formában, a felhőkben (ezeket az éteriség megnyilatkozásainak tartjuk) jön el Krisztus.” Azok az emberek, akik ott ültek, hallhatták Rudolf Steiner konkrét utalását Krisztus megjelenésének módjára és idejére vonatkozóan, melyek Rudolf Steiner kutatásai során egészen mást mutattak, mint Annie Beasant kutatása során. Rudolf Steiner szerint nem fizikailag, hanem éterikusan, és nem akkor, hanem az 1930-as évektől kezdve jelenik meg Krisztus.

Itt Budapesten vált nyilvánvalóvá az Annie Beasant és Rudolf Steiner áramlata közötti különbség. Annie Beasant a következő kongresszust lemondta. Ami Budapesten 100 évvel ezelőtt történt, annak hatalmas világtörténeti jelentősége volt. Itt történt a szétválás. Rudolf Steiner itt nem állt egyedül, mögötte állt a két mester. Ekkor mondta Rudolf Steiner, hogy ő maga kettő mestertől tanult fiatal korában. Ez ugyanaz a kettő mester, akikkel együtt megalapította a nyugati Rózsakeresztességet. Egyik mesterrel találkozott a technikai főiskolán Bécsben. Erről van egy kép is. A mester egy magyar nemes öltözetében van. Magyarországnak egészen különös kapcsolata van Christian Rosenkreutz-al. A fotó a XIX. század végén készült és nem volt túl világos. Rudolf Steinert nem kérdezték meg erről soha és eltűntek a nyomok. Valószínűleg magángyűjteménybe került a kép.

A másik mester is ebben az országban volt. Jézus Mester egyik középkori inkarnációja a XV. században Rasburg környékén élő és ható személy volt. Megkérdezték Rudolf Steinert, hogy van-e vele most kapcsolata? Hol van ő most? Azt felelte, hogy az 1910-es években a Kárpátokban él ez a mester és ő szellemi kapcsolatban áll vele. Miért ment Rudolf Steiner Hermanstadtba (Nagyszebenbe)? Azért mert megbízták, hogy tartson előadást Goethéről. Ez igaz, de nem kielégítő a válasz. Ott valami nagyon különös dolog történt. Azért vállalkozott Rudolf Steiner erre az útra, hogy fizikailag is találkozhasson ezzel a másik mesterrel. Ahhoz, hogy szellemi kapcsolata legyen, jó segítség, ha előzőleg fizikai kapcsolata is van.

Ez a kettő adottság Magyarországgal (Oszták-Magyar Monarchiával) kapcsolatos. Egy dolog világossá vált, a kongresszus után, döntéseknek kellett következniük. Nem volt elegendő, hogy a hamis tételeket kis körben igazítsa ki Rudolf Steiner. Elérkezett az idő, amikor az igazságról nyilvánvalóan kellett beszélni. Erre 1917-ben válaszolt Rudolf Steiner: „Egy beavatott az éteri Krisztus megjelenését a szellemi világban már 1909-től meg tudta látni, de a többi embernek 1930-tól lesz lehetősége látni Krisztust.” 1909-körül találták meg a hamis Krisztust a fizikai világban. Nyilvánvaló, hogy az ellenerőknek is vannak ismeretei és felállítják Krisnamurtit Krisztussal szemben. Nem lehet kompromisszumot kötni, mert alapvető dolgokról van szó, amivel össze van kötve az emberiség jövője. Ha rátekintünk Rudolf Steiner műveire, látni fogjuk, hogy hogyan kapcsolódik a Krisztus megjelenése a többi témához. Rudolf Steiner 1909-ben át tudta élni Krisztust és ezzel elkezdődött az, hogy 1910-től elkezdte hirdetni mindenütt a világban Krisztus megjelenését az étervilágban.

Az antropozófia fő feladata, hogy hirdesse Krisztus megjelenését mindenütt a világban, mert ez a legnagyobb feladat ebben a korban. A Teozófusok az egyik oldalon álltak és hamis Krisztust hirdettek, a másik oldalon Rudolf Steiner állt. Rudolf Steiner azt mondta, hogy az ortodox keresztények számára nehezebb elfogadni az új Krisztus kinyilatkoztatását, mint azoknak, akik nem kaptak ilyen nevelést. 1911-ben Rudolf Steiner azt mondta, hogy Christian Rosenkreutz és az ő tanítványai évszázadokon át dolgoztak azon, hogy előkészítsék Krisztus megjelenését az étervilágban.

1912-ben megtörtént a szétválás a Teozófiai Társaságtól. 1913-ban Rudolf Steiner Michaelnek, a korszellemnek a misztériumáról beszélt és összefüggésbe hozta Krisztus éteri megjelenésével. 1913-ban Rudolf Steiner ehhez egy kulcsot adott. Azt mondta, hogy csak akkor történik meg az éteri megjelenés, ha a Michaeli impulzus kellő mértékben elterjed az emberiség körében. Rudolf Steiner későbbi, Mihályi témájú előadásait mindig úgy kell felfogni, hogy azok kapcsolatosak az éteri Krisztussal. Mindenütt, ahol Rudolf Steiner Michaelről beszél, szó van az éteri Krisztusról is. A Mihály misztérium áll a Mihályról szóló közlések középpontjában. Michael az őskezdetek óta a kozmikus intelligencia vezetője volt.

Mi történt a kozmikus intelligenciával (teremtő gondolat) a Golgotai misztérium után? A Golgotai misztérium után a kozmikus intelligencia elhagyta a Napot, lejött a Földre, ezért azóta mindannyiunknak új képessége van. A VIII-IX. század előtt nem mondhatták az emberek, hogy „én állítom elő a gondolataimat”, azt megelőzően pedig méginkább nem volt ilyen. Mit jelent ez a számunkra? A szabadságot jelenti számunkra, mellyel kettő dolgot kezdhetünk. Átadhatjuk Ahrimánnak, de fel is vihetjük Michaelnek, átléphetjük a szellemi világ küszöbét, megismerhetjük tudatosan a szellemi világot szabad akaratunkból. A modern világ vívmánya, hogy mi magunk megteremthetjük a gondolatainkat. Eldönthetjük, hogy Ahrimánnak adjuk, vagy a szellemi világot kutatjuk vele.

Rudolf Steiner megismerte, tudatosan átalakította (iskolázási folyamat) és a szellemi lényekhez vitte ezt az átalakított szellemtudományt. Michael átvette Rudolf Steinertől és azt adta vissza Rudolf Steinernek, amit a szellemi világ föld-világ fejlődéseként (a Geheimwissenschaft című könyvben (a Szellemtudomány körvonalai)) megismertünk. Rudolf Steiner az első Rózsakeresztes, aki tudatosan találkozott Michaellel a szellemi világban a mostani Michael korszakban. Aki a Teozófiai Társaság vezetője volt, az csak a régi Holdig tudott kutatni, régebbre visszamenőleg nem. Ahhoz, hogy valaki a régi Holdtól régebbre visszamenőleg is tudjon kutatni, már az átalakított szellemtudományra van szükség. A Teozófiai Társaságban féltek a tudománytól és a tudományos gondolkodástól, mert a régi iskolázást ismerték és féltek, hogy elveszítik képességeiket a szellemi világok megismeréséhez és meg voltak ijedve, amikor Rudolf Steiner arról beszélt, hogy meg lehet szerezni azokat az ismereteket, amivel a régi Szaturnuszig el lehet jutni.

Miért nem tudták a régi mesterek Krisztust felfogni? Krisztus három évig élt a földön és ha egy modern beavatott, meg akarja ismerni a Jordán keresztelő mivoltát, akkor ahhoz a régi Napig kell elmenni. Csak így értheti meg, hogy akkor nem egy Boddhiszattva jött le, hanem egy Isteni szellemi lény. A keleti mesterek nem tudtak a régi Szaturnuszig visszamenni. A feltámadásban a régi Szaturnuszon kialakult fizikai test eredete áll és ahhoz, hogy ezt megértsék, a régi Szaturnuszig kell visszatekinteni. Csak a Michael-i tudomány tud addig visszanézni, de keleten ezt még nem ismerték. Ezért van az, hogy a Krisztuslényt keleten nem ismerik.

Az új korral a Rózsakeresztes mozgalomban valami történt. A XV. század második felében a tudati lélek korszakának kezdete előtt a XV. századiak összegyűltek és egy kultikus cselekményt hajtottak végre, feláldozták a teljes régi kultikus okkultizmust. Rudolf Steiner azt mondta, hogy mivel ezt az áldozatot meghozták, megkezdődhetett a valódi tudati lélek, megkezdődhetett a valódi szabadság, gondolkodással meg lehetett ragadni a szellemtudományt, át lehetett alakítani és ezt az átalakított tudást át lehetett nyújtani a szellemi világnak. Ezzel a valódi Krisztus megismeréshez juthat az ember. A régi Rózsakeresztesek nem tudtak járni ezen az úton. Rudolf Steiner volt az első, aki ezt meg tudta tenni és létrehozta az új ezoterikus szellemtudományt.

Ezután nem volt már út visszafelé, mert a Rózsakeresztesek feláldozták a teljes régi bölcsességet az emberi szabadság érdekében. Keleten a múlt hihetetlenül gazdag, de ők is ez elé a kérdés elé voltak állítva. Ha a jövő felé akarnak haladni, le kell mondaniuk az egész régi múltról. A Kelet ezt nem tudja megtenni. Beavatottai sem, és ezért nem tud kapcsolódni az újhoz, ami a Golgotai misztériummal érkezett és fejlődik tovább. Erre utal Krisztus és a gazdag ifjú esete. Adj fel mindent..! Csalódva ment el az ifjú, nem tudott mindent feladni. Kelet csodálatos kultúrája nem vezet a helyes megismeréshez. A jövő össze van kötve a Föld értelmének értelmezésével, a Föld értelme pedig a Krisztus megismerésének lehetőségével - a Golgotai események óta. Ennek a kinyilatkoztatása történt itt Budapesten 1909-ben.

Kapcsolat   |    Adatkezelés   |    Impresszum