Barion Pixel

GA40

 

Léleknaptár

A kiadvány eredeti címe:
Wahrspruchworte – Seelenkalender
Verlag der Rudolf Steiner Nachlaßverwaltung
Dornach, Svájc, 1969
GA 40

Előszó az első kiadáshoz

Az ember összekötve érzi magát a világgal és annak időbeli változásaival. Önnön saját lényében érzékeli a világ-őskép képmását. Mégis, a képmás nem az őskép jelképes-pedáns utánzata. Amit az idő folyásában a nagy világ megnyilatkoztat, megfelel az emberi lény ingamozgásának, ami nem az idő elemében zajlik. Az ember az érzékeknek és azok észleleteinek odaadott lényét a fénnyel és meleggel átszőtt nyári természetnek megfelelőnek érezheti. Önmagára alapozottságát és az életet saját gondolat- és akaratvilágában téli életként érezheti. Így nála a külső és belső élet ritmusává válik az, ami a természetben a nyári és téli időszakok váltakozásában mutatkozik meg. Ám a lét nagy titkai lepleződhetnek le számára, ha saját időtlen észlelési és gondolati ritmusát a természet időbeli ritmusával megfelelő módon kapcsolatba hozza. Így válik az év az emberi lelki tevékenység ősképévé, és ezzel a valódi önmegismerés gyümölcsöző forrásává. Ebben a lélek-év-naptárban az emberi szellem abban a helyzetben van, hogy a hétről hétre fellépő évszak- hangulatokat átélve, az éves körforgás benyomásainak képében megérezheti saját lelki életszövődését. Egyfajta érző önmegismerésre gondolunk itt. Ez az érző önmegismerés a megadott karakterisztikus heti mondásokban a lélek életének Előszó az első kiadáshoz körforgását mint időtlent élheti meg az időben. Hangsúlyozzuk azt, hogy ezzel egy önmegismerési út lehetőségére gondolunk. Nem a teozófus pedantéria mintájára szabott „előírásokat” kell adnunk, hanem inkább a lélek eleven szövődésére utalunk, ami egyszer megvalósulhat. Minden, ami lelkeknek van szánva, individuális színezetet ölt. Ám éppen ezért is meg fogja találni minden lélek a maga útját egy individuálisan vázolthoz viszonyítva. Könnyű volna azt mondani: úgy, ahogyan itt leírtuk, kell meditálni a léleknek, ha némi önmegismerést akar elérni. Nem ezt mondjuk, mert egy megadott úttól az ember saját útjának indíttatást kellene merítenie, s nem pedáns módon alkalmazkodnia egy „megismerési út”-hoz.

Rudolf Steiner (1912)

Előszó a második kiadáshoz

Az év időbeli lefolyásának megvan a maga saját élete. Az emberlélek érzéseiben együtt élhet ezzel az élettel. Ha engedi magára hatni azt, ami hétről hétre másként szól hozzá az év életéből, akkor ezáltal az együttélés által találja majd meg először igazán önmagát. Érezni fogja, hogy ezáltal erők növekednek fel számára, melyek belülről hatva erősítik. Észreveszi majd, hogy ezek az erők az időben lejátszódó világtörténés értelmében való részvétel által akarnak benne felébredni. Csak ezáltal ismeri majd fel, milyen gyengéd, ám jelentőségteljes szálak kötik ahhoz a világhoz, melybe beleszületett.

Ebben a kalendáriumban minden hétre egy olyan mondás van feljegyezve, mely lehetővé teszi, hogy a lélek együtt éljen azzal, ami azon a héten az év egész életének részeként lezajlik. Amit ez az élet a lélekben megcsendít, ha egyesíti magát vele, annak kell a heti mondásban kifejeződnie. Egyfajta egészséges „magam-egynek-érzése” a természet menetével, és egy ebből keletkező erőteljes „önmagamra- találás” az, amire gondoltam, amennyiben úgy hittem, hogy a világtörténés átélése ilyen mondások értelmében olyasvalami a lélek számára, amire vágyódik, ha igazán megérti magát.

Rudolf Steiner (1918)

Április 1-6.

1. Oster-Stimmung

Wenn aus den Weltenweiten
Die Sonne spricht zum Menschensinn
Und Freude aus den Seelentiefen
Dem Licht sich eint im Schauen,
Dann ziehen aus der Selbstheit Hülle
Gedanken in die Raumesfernen
Und binden dumpf
Des Menschen Wesen an des Geistes Sein.

Húsvéti hangulat

Amikor a világtávlatokból
a Nap szól az emberérzékhez
s lélekmélységekből az öröm
a látásban a fénnyel egyesül,
akkor az Én-lény burkából
gondolatok szállnak a térmesszeségekbe
és az ember lényét tompán
a szellem létéhez kötik.

Április 7-13.

2.
Ins Äußre des Sinnesalls
Verliert Gedankenmacht ihr Eigensein;
Es finden Geisteswelten
Den Menschensprossen wieder,
Der seinen Keim in ihnen,
Doch seine Seelenfrucht
In sich muß finden.

Az érzék-mindenség külső mivoltába
beleveszíti saját-létét a gondolaterő;
Szellemvilágok megtalálják
az embersarjat újra,
amely csíráját őbennük,
de lélekgyümölcsét
önmagában kell, hogy megtalálja.

Április 14-24.

3.
Es spricht zum Weltenall,
Sich selbst vergessend
Und seines Urstands eingedenk,
Des Menschen wachsend Ich:
In dir, befreiend mich
Aus meiner Eigenheiten Fessel,
Ergründe ich mein echtes Wesen.

A Világmindenséghez szól
önmagát elfeledve,
s ősállapotára emlékezve
az ember növekvő Énje:
megszabadítva magam
sajátosságaim béklyóitól
benned keresem valódi lényemet.

Április 25-Május 4.

4.
Ich fühle Wesen meines Wesens:
So spricht Empfindung,
Die in der sonnerhellten Welt
Mit Lichtesfluten sich vereint;
Sie will dem Denken
Zur Klarheit Wärme schenken
Und Mensch und Welt
In Einheit fest verbinden.

Érzem lényem valódi mivoltát:
így szól az érzés,
mely a napfényes világban
fényáradatokkal egyesül;
a gondolkodás világosságához
melegséget akar ajándékozni
és embert és világot
szilárd egységbe fűzni.

Május 5-11.

5.
Im Lichte, das aus Geistestiefen
Im Raume fruchtbar webend
Der Götter Schaffen offenbart:
In ihm erscheint der Seele Wesen
Geweitet zu dem Weltensein
Und auferstanden
Aus enger Selbstheit Innenmacht.

A fényben, mely szellemmélységekből
a térben termékenyen szövődve
megnyilatkoztatja az Istenek teremtését:
benne jelenik meg a lélek valódi mivolta
beletágulva a világlétbe,
s feltámadva
a szűk Én-lény benső uralmából.

Május 12-18.

6.
Es ist erstanden aus der Eigenheit
Mein Selbst und findet sich
Als Weltenoffenbarung
In Zeit- und Raumeskräften;
Die Welt, sie zeigt mir überall
Als göttlich Urbild
Des eignen Abbilds Wahrheit.

Feltámadott elkülönültségéből Énem
s önmagát megtalálja
világmegnyilatkozásként
idő- és tér-erőkben;
a világ mindenütt
isteni ősképként mutatja nékem
saját képmása valóságát.

Május 19-25.

7.
Mein Selbst, es drohet zu entfliehen,
Vom Weltenlichte mächtig angezogen.
Nun trete du mein Ahnen
In deine Rechte kräftig ein,
Ersetze mir des Denkens Macht,
Das in der Sinne Schein
Sich selbst verlieren will.

Énem elszökni készül
a világfénytől hatalmasan vonzva;
te lépj most
jogaidba erősen, sejtésem,
helyettesítsd a gondolkodás erejét,
mely az érzékek látszatában
kész elveszíteni önmagát.

Május 26-31.

8.
Es wächst der Sinne Macht
Im Bunde mit der Götter Schaffen,
Sie drückt des Denkens Kraft
Zur Traumes Dumpfheit mir herab.
Wenn göttlich Wesen
Sich meiner Seele einen will,
Muß menschlich Denken
Im Traumessein sich still bescheiden.

Növekszik az érzékek hatalma
az istenek teremtésével szövetségben,
a gondolkodás erejét bennem
az álom homályáig szorítja le.
Amikor isteni lény akar
lelkemmel egyesülni,
az emberi gondolkodásnak
az álomléttel kell csendben beérnie.

Június 1-8.

9.
Vergessend meine Willenseigenheit
Erfüllet Weltenwärme sommerkündend
Mir Geist und Seelenwesen;
Im Licht mich zu verlieren
Gebietet mir das Geistesschauen,
Und kraftvoll kündet Ahnung mir:
Verliere dich, um dich zu finden.

Akarat-sajátságomat elfelejtve,
nyarat hirdetve tölti be a világmeleg
szellemi és lelki lényemet;
Veszítsem el magam a fényben
a szellemi látás parancsolja nékem,
s erőteljesen hirdeti a sejtelem:
veszítsd el magad, hogy megtaláld magad.

Június 9-15.

10.
Zu sommerlichen Höhen
Erhebt der Sonne leuchtend Wesen sich;
Es nimmt mein menschlich
Fühlen
In seine Raumesweiten mit.
Erahnend regt im Innern sich
Empfindung, dumpf mir kündend,
Erkennen wirst du einst:
Dich fühlte jetzt ein Gotteswesen.

Nyári magasságokba emelkedik
a Nap sugárzó lénye;
tértávlataiba
magával viszi emberi érzésemet.
Sejtve ébred a bensőben egy érzés,
tompán hírül adva nékem:
felismered majd egyszer,
megérzett téged most egy istenlény.

Június 16-22.

11.
Es ist in dieser Sonnenstunde
An dir, die weise Kunde zu erkennen:
An Weltenschönheit hingegeben,
In dir dich fühlend zu durchleben:
Verlieren kann das Menschen-Ich
Und finden sich im Welten-Ich.

Ebben a napfényes órában
rajtad áll, hogy a bölcs híradást
felismerd:
a világszépségnek magad átadva,
magadban önmagad érzőn átélni:
elveszítheti magát az ember-Én,
s meglelheti magát a Világ-Énben.

Június 23-29.

12. Johanni-Stimmung
Der Welten Schönheitsglanz,
Er zwinget mich aus Seelentiefen
Des Eigenlebens Götterkräfte
Zum Weltenfluge zu entbinden;
Mich selber zu verlassen,
Vertrauend nur mich suchend
In Weltenlicht und Weltenwärme.

János-napi hangulat
A világ szépség-ragyogása
lélek-mélységekből kényszerít engem
hogy a saját-élet isten-erőit
világszárnyaláshoz eloldjam;
hogy magamat elhagyjam,
s a világfényben és világmelegben
keressem csak magam bizakodva.

Június 30-Július 6.

13.
Und bin ich in den Sinneshöhen,
So flammt in meinen Seelentiefen
Aus Geistes Feuerwelten
Der Götter Wahrheitswort:
In Geistesgründen suche ahnend
Dich geistverwandt zu finden.

S mikor az érzék-magasságokban
vagyok,
lélekmélységeimben lángol
a szellem tűzvilágaiból
az Istenek igazság-szava:
szellem-mélységekben igyekezz sejtve
szellemrokonként megtalálni magad.

Július 7-13.

14.
An Sinnesoffenbarung hingegeben
Verlor ich Eigenwesens Trieb,
Gedankentraum, er schien
Bertäubend mir das Selbst zu rauben,
Doch weckend nahet schon
Im Sinnenschein mir Weltendenken.

Az érzéki kinyilatkoztatásnak átadva
magam
elvesztettem a saját-lény hajtóerejét,
gondolat-álom, úgy tűnt,
kábítón elrabolja Énem
de ébresztőn közelít már felém
az érzék-jelenségekben a világgondolkodás.

Július 14-20.

15.
Ich fühle wie verzaubert
Im Weltenschein des Geistes Weben:
Es hat in Sinnesdumpfheit
Gehüllt mein Eigenwesen,
Zu schenken mir die Kraft:
Die, ohnmächtig sich selbst zu geben,
Mein Ich in seinen Schranken ist.

Mintegy elvarázsoltan érzem
a világ-látszatban a szellem működését.
Érzék-tompaságba
burkolta saját-lényemet,
hogy megajándékozzon az erővel,
ami, önmagát adni képtelen,
korlátok közé szorított Énem.

Július 21-27.

16.
Zu bergen Geistgeschenk im Innern,
Gebietet strenge mir mein Ahnen,
Daß reifend Gottesgaben
In Seelengründen fruchtend
Der Selbstheit Früchte bringen.

A szellem-ajándékot a bensőben rejtsem el,
parancsolja erősen sejtésem,
hogy isten-adományok érlelődve
lélekalapokban termőn
az Én-lény gyümölcsét teremjék.

Július 28-Augusztus 3.

17.
Es spricht das Weltenwort,
Das ich durch Sinnestore
In Seelengründe durfte führen:
Erfülle deine Geistestiefen
Mit meinen Weltenweiten,
Zu finden einstens mich in dir.

Így szól a Világ-ige,
melyet érzék-kapukon át
lélekalapokba vezethettem:
telítsd be szellem-mélységeidet
világtávlataimmal,
hogy megtalálj engem egykor
önmagadban.

Augusztus 4-10.

18.
Kann ich die Seele weiten,
Daß sie sich selbst verbindet
Empfangnem Welten-Keimesworte?
Ich ahne, daß ich Kraft muß finden,
Die Seele würdig zu gestalten,
Zum Geistes-Kleide sich zu bilden.

Tágíthatom-e a lelket úgy,
hogy összekapcsolódjon
a befogadott Világ-ige-csírával?
Sejtem, hogy erőt kell találnom
a lelket méltóvá tenni arra,
hogy magát a szellem köntösévé alakítsa.

Augusztus 11- 17.

19.
Geheimnisvoll das Neu-Empfang’ne
Mit der Erinnerung zu umschließen,
Sei meines Strebens weitrer Sinn:
Er soll erstarkend Eigenkräfte
In meinem Innern wecken
Und werdend mich mir selber geben.

Titokteljesen az újonnan befogadottat
körülfogni az emlékezéssel,
legyen törekvésem további értelme:
saját-erőket erősödve
ébresszen bensőmben
s létesülve adjon engem önmagamnak.

Augusztus 18-24.

20.
So fühl ich erst mein Sein,
Das fern vom Welten-Dasein
In sich, sich selbst erlöschen
Und bauend nur auf eignem Grunde
In sich, sich selbst ertöten müßte.

Így érzem csak létemet,
mely távol a világ-léttől
magában önmagát kioltani,
s csak saját alapjára építve,
magában önmagát megölni volna
kénytelen.

Augusztus 25-31.

21.
Ich fühle fruchtend fremde Macht
Sich stärkend mir mich selbst verleihn,
Den Keim empfind ich reifend
Und Ahnung lichtvoll weben
Im Innern an der Selbstheit Macht.

Érzem, egy növekvő idegen erő
átad engem termőn önmagamnak.
Érzem, amint a csíra érik,
s a sejtés a bensőben
az Én-lény erőit szövi fénylőn.

Szeptember 1-7.

22.
Das Licht aus Weltenweiten,
Im Innern lebt es kräftig fort:
Es wird zum Seelenlichte
Und leuchtet in die Geistestiefen,
Um Früchte zu entbinden,
Die Menschenselbst aus Weltenselbst
Im Zeitenlaufe reifen lassen.

A fény a világtávlatokból
a bensőben erőteljesen él tovább:
lélek-fénnyé válik,
s szellem-mélységekbe világít,
hogy olyan gyümölcsöket hozzon,
melyek a Világ-énből emberi Ént
érlelnek az idők folyamán.

Szeptember 8-14.

23.
Es dämpfet herbstlich sich
Der Sinne Reizesstreben;
In Lichtesoffenbarung mischen
Der Nebel dumpfe Schleier sich.
Ich selber schau in Raumesweiten
Des Herbstes Winterschlaf.
Der Sommer hat an mich
Sich selber hingegeben.

Most ősziesre tompul
az érzékek ingerekre törekvése;
A fény kinyilatkoztatásába
ködök tompa fátylai vegyülnek.
Én magam a tér messzeségeiben
az ősz téli álomba merülését nézem,
a nyár énnekem adta önmagát.

Szeptember 15-21.

24.
Sich selbst erschaffend stets,
Wird Seelensein sich selbst gewahr;
Der Weltengeist, er srebet fort
In Selbsterkenntnis neu belebt
Und schafft aus Seelenfinsternis
Des Selbstsinns Willensfrucht.

Önmagát folyton teremtve
a lélek-lét önmagára ébred;
A világszellem tovább törekszik
önismeretben újjáéledve
és lélek-sötétből teremti
az én-érzék akarat-gyümölcsét.

Szeptember 22-28.

25.
Ich darf nun mir gehören
Und leuchtend breiten Innenlicht
In Raumes- und in Zeitenfinsternis.
Zum Schlafe drängt natürlich Wesen,
Der Seele Tiefen sollen wachen
Und wachend tragen Sonnengluten
In kalte Winterfluten.

Most önmagamé lehetek,
s belső fényt terjeszthetek világítón
tér- és idő-sötétben.
Alvásra készül a természeti lény,
a lélek mélyeinek kell virrasztani
s éberen vinni Nap-tüzet
a hideg tél-áradatba.

Szeptember 29-Október 5.

26. Michaeli-Stimmung
Natur, dein mütterliches Sein,
Ich trage es in meinem Willenswesen;
Und meines Willens Feuermacht,
Sie stählet meines Geistes Triebe,
Daß sie gebären Selbstgefühl,
Zu tragen mich in mir.

Mihály-napi hangulat
Ó Természet, anyai mivoltod
akaratlényemben hordozom;
és akaratom tűzhatalma
megacélozza szellemem hajtóerőit,
hogy én-érzést szüljenek,
hordozni magamat magamban.

Október 6-12.

27.
In meines Wesens Tiefen dringen:
Erregt ein ahnungsvolles Sehnen,
Daß ich mich selbstbetrachtend finde,
Als Sommersonnengabe, die als Keim
In Herbstesstimmung wärmend lebt
Als meiner Seele Kräftetrieb.

Lényem mélységeibe hatolni:
késztet egy sejtésteli vágy,
hogy önmagamat szemlélve
megtaláljam magam,
mint nyár-Nap-adományt, amely csíraként
az őszi hangulatban melengetőn él,
lelkem hajtóerejeként.

Október 13-19.

28.
Ich kann im Innern neu belebt
Erfühlen eignen Wesens Weiten
Und krafterfüllt Gedankenstrahlen
Aus Seelensonnenmacht
Den Lebensrätseln lösend spenden,
Erfüllung manchem Wunsche leihen,
Dem Hoffnung schon die Schwingen lähmte.

A bensőben újra-elevenedve
megérezhetem saját lényem távlatait,
s erőteljes gondolatsugarakat
lélek-Nap-erőből ajándékozhatok
életrejtélyeket megoldón,
némely kívánságot beteljesíthetek,
melynek a remény már szárnyát szegte.

Október 20-26.

29.
Sich selbst des Denkens Leuchten
Im Innern kraftvoll zu entfachen,
Erlebtes sinnvoll deutend
Aus Weltengeistes Kräftequell,
ist mir nun Sommererbe,
Ist Herbstesruhe und auch Winterhoffnung.

A gondolkodás fényét
a bensőben erőteljesen lángra lobbantani,
az átéltet bölcsen értelmezve
a világszellem erőforrásából,
ez immár nyári örökségem,
őszi nyugalmam és téli reménységem is.

Október 27-November 2.

30.
Es sprießen mir im Seelensonnenlicht
Des Denkens reife Früchte,
In Selbstbewußtseins Sicherheit
Verwandelt alles Fühlen sich.
Empfinden kann ich freudevoll
Des Herbstes Geisterwachen:
Der Winter wird in mir
Den Seelensommer wecken.

A gondolkodás érett gyümölcsei
a lélek-Nap-fényben
csíráznak ki számomra,
az öntudat bizonyosságában
minden érzés átváltozik.
Örömmel telve érezhetem
az ősz szellem-ébredését:
a tél fogja felkelteni bennem a léleknyarat.

November 3-9.

31.
Das Licht aus Geistestiefen,
Nach außen strebt es sonnenhaft:
Es wird zur Lebenswillenskraft
Und leuchtet in der Sinne Dumpfheit,
Um Kräfte zu entbinden,
Die Schaffensmächte aus Seelentrieben
Im Menschenwerke reifen lassen.

Szellemmélységekből a fény
napszerűen kifelé törekszik:
Élet-akarat-erővé válik
s bevilágít az érzékek tompaságába,
hogy erőket oldozzon fel,
melyeket a teremtő-hatalmak
a lélek hajtóerőiből
érlelnek az emberi művekben.

November 10-16.

32.
Ich fühle fruchtend eigne Kraft
Sich stärkend mich der Welt verleihn;
Mein Eigenwesen fühl ich kraftend
Zur Klarheit sich zu wenden
Im Lebensschicksalsweben.

Érzem, gyümölcsözőn saját erő
megerősödve a világnak ajándékoz
engem;
saját-lényem érzem erősödőn
a világosság felé fordulni
az élet-sors-szövődésben.

November 17-23.

33.
So fühl ich erst die Welt,
Die außer meiner Seele Miterleben
An sich nur frostig leeres Leben
Und ohne Macht sich offenbarend,
In Seelen sich von neuem schaffend,
In sich den Tod nur finden könnte.

Így érzem csak a világot
mely lelkem átélése nélkül
önmagában csak fagyos,
üres életre lelne
s ha nem lenne képes megnyilatkozni,
önmagát lelkekben újra megteremtve,
magában csak a halált találhatná.

November 24-30.

34.
Geheimnisvoll das Alt-Bewahrte
Mit neuerstandnem Eigensein
Im Innern sich belebend fühlen:
Es soll erweckend Weltenkräfte
In meines Lebens Außenwerk ergießen
Und werdend mich ins Dasein prägen.

A rég-őrzöttet a bensőben
újonnan keletkezett saját-léttel
titokteljesen megelevenedve érezni:
ennek kell ébresztőn világerőket
életem külső művébe árasztania
és létesülve formálnia
engem a földi létbe.

December 1-7.

35.
Kann ich das Sein erkennen,
Daß es sich wiederfindet
Im Seelenschaffensdrange?
Ich fühle, daß mir Macht verlieh’n,
Das eigne Selbst dem Weltenselbst
Als Glied bescheiden einzuleben.

Megismerhetem-e a létet,
hogy újra megtalálja magát
a lélek-alkotás-vágyában?
Érzem, erőt nyertem ahhoz
hogy a saját Ént
mint részt szerényen beleélve
a Világ-Énbe tagoljam.

December 8-14.

36.
In meines Wesens Tiefen spricht
Zur Offenbarung drängend
Geheimnisvoll das Weltenwort:
Erfülle deiner Arbeit Ziele
Mit meinem Geisteslichte,
Zu opfern dich durch mich.

Lényem mélységeiben szól
megnyilatkozásra sürgetőn
titokteljesen a Világige:
töltsd be munkád céljait
szellem-fényemmel,
hogy feláldozd magad általam.

December15-21.

37.
Zu tragen Geisteslicht in
Weltenwinternacht
Erstrebet selig meines Herzens Trieb,
Daß leuchtend Seelenkeime
In Weltengründen wurzeln,
Und Gotteswort im Sinnesdunkel
Verklärend alles Sein durchtönt.

Szellemi fényt hordozni a világ-téléjszakában
törekszik boldogan szívem vágya
hogy lélek-csírák fénylőn
világ-alapokba gyökerezzenek,
és az érzékek sötétjében az isteni Ige
megdicsőítően minden létezést átzengjen.

December 22-28.

38. Weihe-Nacht-Stimmung
Ich fühle wie entzaubert
Das Geisteskind im Seelenschoß;
Es hat in Herzenhelligkeit
Gezeugt das heilige Weltenwort
Der Hoffnung Himmelsfrucht,
Die jubelnd wächst in Weltenfernen
Aus meines Wesens Gottesgrund.

Karácsonyi hangulat
Mintegy varázslattól megszabadulva
érzem a lélek ölén a szellemgyermeket;
Szív-fényességben
nemzette a szent Világige
a reménység égi gyümölcsét,
mely ujjongva növekszik világtávlatokba
lényem Isten-alapjából.

December 29-Január 4.

39.
An Geistesoffenbarung hingegeben
Gewinne ich des Weltenwesens Licht.
Gedankenkraft, sie wächst
Sich klärend mir mich selbst zu geben,
Und weckend löst sich mir
Aus Denkermacht das Selbstgefühl.

A szellem-kinyilatkoztatásnak odaadottan
elnyerem a Világlény fényét.
Gondolaterő, növekszik
hogy tisztulva adjon át engem
önmagamnak
és ébresztőn oldódik ki számomra
a gondolkodóerőből az én-érzés.

Január 5-11.

40.
Und bin ich in den Geistestiefen,
Erfüllt in meinen Seelengründen
Aus Herzens Liebewelten
Der Eigenheiten leerer Wahn
Sich mit des Weltenwortes Feuerkraft.

S midőn szellem-mélységekben vagyok,
lelkem alapjaiban
a szív szeretetvilágaiból
a sajátosságok üres káprázatát
betölti a Világige tűzereje.

Január 12-18.

41.
Der Seele Schaffensmacht,
Sie strebet aus dem Herzensgrunde,
Im Menschenleben Götterkräfte
Zu rechtem Wirken zu entflammen,
Sich selber zu gestalten
In Menschenliebe und im Menschenwerke.

A lélek teremtő hatalma
a szív mélyéből törekszik arra,
hogy az emberéletben nemes
munkálkodáshoz
isten-erőket lobbantson fel,
s hogy önmagát megformálja
emberszeretetben és emberi művekben.

Január 19-25.

42.
Es ist in diesem Winterdunkel
Die Offenbarung eigner Kraft
Der Seele starker Trieb,
In Finsternisse sie zu lenken
Und ahnend vorzufühlen
Durch Herzenswärme Sinnesoffenbarung.

Ebben a télsötétben
saját erejének kinyilatkoztatása
a lélek erős hajlama,
hogy sötétségekbe vezesse
és szív-melegséggel
sejtőn előre megérezze
mi majd az érzékeknek megnyilatkozik.

Január 26-Február 1.

43.
In winterlichen Tiefen
Erwarmt des Geistes wahres Sein;
Es gibt dem Weltenscheine
Durch Herzenskräfte Daseinsmächte;
Der Weltenkälte trotzt erstarkend
Das Seelenfeuer im Menscheninnern.

Téli mélységekben
melegít a szellem igazi léte;
a világ-látszatnak
szív-erők által léterőket ad;
a lélek-tűz megerősödve
szegül szembe a világhideggel
az emberbensőben.

Február 2-8.

44.
Ergreifend neue Sinnesreize
Erfüllet Seelenklarheit,
Eingedenk vollzogener Geistgeburt,
Verwirrend sprossend Weltenwerden
Mit meines Denkens Schöpferwillen.

Új érzék-ingereket megragadva
lélekvilágosság teljesíti be
– emlékezve a megtörtént
szellemszületésre –
a zavarba ejtőn sarjadó világlétesülést
gondolkodásom teremtő-akaratával.

Február 9-15.

45.
Es festigt sich Gedankenmacht
Im Bunde mit der Geistgeburt,
Sie hellt der Sinne dumpfe Reize
Zur vollen Klarheit auf.
Wenn Seelenfülle
Sich mit dem Weltenwerden einen will,
Muß Sinnesoffenbarung
Des Denkens Licht empfangen.

A szellemszületéssel szövetségben
megszilárdul a gondolat hatalma,
mely az érzékek tompa ingereit
teljes világosságra deríti.
Ha lélekteljesség
akar a világlétesüléssel egyesülni,
annak, ami az érzékeknek
megnyilatkozik,
be kell fogadnia a gondolkodás fényét.

Február 16-22.

46.
Die Welt, sie drohet zu betäuben
Der Seele eingeborene Kraft;
Nun trete du, Erinnerung,
Aus Geistestiefen leuchtend auf
Und stärke mir das Schauen,
Das nur durch Willenskräfte
Sich selbst erhalten kann.

A világ elkábítással fenyegeti
a lélek veleszületett erejét;
lépj hát elő, emlékezet,
szellemmélységekből fénylőn,
és erősítsd meg számomra a látást,
mely csak akaraterők által
tarthatja fenn önmagát.

Február 23-Március 1.

47.
Es will erstehen aus dem Weltenschoße,
Den Sinnenschein erquickend, Werdelust.
Sie finde meines Denkens Kraft
Gerüstet durch die Gotteskräfte,
Die kräftig mir im Innern leben.

Feltámadni készül a világ öléből
– az érzék-látszatot felfrissítve–
a létesülés-öröm.
Találja gondolkodásom erejét
istenerők által felvértezettnek,
melyek erőteljesen élnek
számomra a bensőben.

Március 2-8.

48.
Im Lichte, das aus Weltenhöhen
Der Seele machtvoll fließen will,
Erscheine, lösend Seelenrätsel,
Des Weltendenkens Sicherheit,
Versammelnd seiner Strahlen Macht,
Im Menschenherzen Liebe weckend.

A fényben, mely világmagasságokból
hatalmasan akar a lélekhez áradni,
jelenjen meg, lélekrejtélyeket megoldón,
a világgondolkodás bizonyossága,
sugarainak hatalmát összegyűjtve,
az emberszívekben szeretetet ébresztve.

Március 9-15.

49.
Ich fühle Kraft des Weltenseins:
So spricht Gedankenklarheit,
Gedenkend eignen Geistes Wachsen
In finstern Weltennähten,
Und neigt dem nahen Weltentage
Des Innern Hoffnungsstrahlen.

Érzem a világlét erejét:
Így szól a gondolat-világosság,
felidézve saját szellemének növekedését
sötét világéjszakákban,
és a benső reménysugarait
fordítja a közelgő világ-nappal felé.

Március 16-20.

50.
Es spricht zum Menschen-Ich,
Sich machtvoll offenbarend
Und seines Wesens Kräfte lösend,
Des Weltendaseins Werdelust:
In dich mein Leben tragend
Aus seinem Zauberbanne,
Erreiche ich mein wahres Ziel.

Az ember-Énhez szól –
magát hatalmasan megnyilatkoztatva
és lényének erőit oldozva –
a világ-létezés létesülés-öröme:
életemet elvarázsoltságából
hozzád vezetve, elérem valódi célom.

Március 21-25.

51.
Ins Innre des Menschenwesens
Ergießt der Sinne Reichtum sich,
Es findet sich der Weltengeist
Im Spiegelbild des Menschenauges,
Das seine Kraft aus ihm
Sich neu erschaffen muß.

Az emberlény bensejébe árad
az érzékek gazdagsága,
a Világszellem önmagára talál
az emberszem tükörképében,
melynek erejét őbelőle kell
magának újra megteremtenie.

Március 26-31.

52.
Wenn aus den Seelentiefen
Der Geist sich wendet zu dem Weltensein
Und Schönheit quillt aus Raumesweiten,
Dann zieht aus Himmelsfernen
Des Lebens Kraft in Menschenleiber
Und einet, machtvoll wirkend,
Des Geistes Wesen mit dem Menschensein.

Midőn a lélekmélységekből
a világléthez fordul a szellem
és tértávlatokból szépség árad,
akkor égi messzeségekből
az élet ereje költözik embertestekbe
és hatalmasan hatva egyesíti
a szellem lényét az emberléttel.